Halihóó emberek (aki még kitartott...) !!

Na, sziasztok!
Tudom, hogy marha régen volt fejezet, de egyik alkotói válságból a másikba kerültem, de már minden oké :) A napokban várható új fejezet (már nem merek pontos dátumot mondani, úgyis közbe jön valami o.O), de a dizájn felrakásával már nem bírtam várni, izgulok, hogy mit szóltok ahhoz, akit Jasper 'szerepére' választottam. Remélem, jól felismerhető a fejlécen, amennyiben nem, akkor majd az új fejezettel együtt megbizonyosodhattok arról, hogy ki ő. ;) Amúgy ha már itt tartunk, milyen lett az új kinézet???

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

Kérdések:
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Katalin, de attól, na meg a 'Katitól' falra mászom, úgyhogy csak simán Kata, vagy néhány embernek Katica :))

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Miley Cyrus: Giving you up ; Megasztár: Álom világ ; Pink: Try
3. Félsz a sötétben?
Nem.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Igen, a barátomba :)
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Hm, hát nem tudom... Talán az amikor, az egyik tanárom előtt veszekedtünk egy fiúval, akit nagyon nem kedvelek, és erre a tanár viccesen megjegyezte, hogy 'szerinte, mi igazából tetszünk egymásnak, csak valahol megakadt köztünk a kommunikáció', a srác meg csak röhögött.. o.O
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Van olyan ember, akit tudnék nélkülözni az életemből, de nem, nem szoktam senkit 'megölni' :)
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Szerintem simán csak különleges ;))
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Kinek nincs? :DD
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Persze, de felszoktam vállalni, hiszen az is én vagyok.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Egy ilyen alkalomra emlékszem csak, de az nem rémlik, hogy sírtam volna...

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Igyekeznék mindenkinek megfelelni, és önmagam maradni ^-^
12. Szoktál álmodozni?
Persze :)
13. Járnál Chace Crawforddal?
Nevessetek ki, de fogalmam sincs ki az :/
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Azt hiszem 2t, de majd még elválik, messze van még :)

15. Adni vagy kapni jobb?

Én nem igazán szeretem a meglepetéseket, de amikor egyik barátnőm vagy barátom mondja, hogy mire vágyik nagyon (CD, DvD, ruha stb,), akkor imádom azt adni nekik, és így látni mikor megkapják :DD
16. Titkom:
Például a környeztemben élőknek ez a blog ;)
17. Bakancslista:

őőőő... sok minden :) nem szeretem kimondani, vagy leírni azt amit szeretnék, hogy legyen, mert általában az sosem úgy történik, ahogyan én akarom :D

Prophecy

Lylia Bloom

Lylia Bloom

Sly

Esuta

Halihóóóó

Hahó Mindenki!
Hétvégén igyekszem hozni az új fejezetet, ahol jobban megismerhetitek a mi drága Jasperünket :) Izguljatok, mert ugyanakkor hozok majd arról képet, aki számomra a leginkább megtestesíti őt a valóságban :D
Addig jót ne halljak felőletek!
xo xo Tara <3

9. fejezet - Egy álom, egy reggel, egy ismerős arc

Sziasztok!
Tudom, régen volt friss, de elég erős ihlet hiányban szenvedtem/szenvedek, de hála Iz-nek, legjobb barátnőmnek, újra itt vagyok :) Tehát ezt a frisst igazából neki köszönjétek!

Puszi:  Tara

- Emily - szólított valaki.

"Nem, még nem lehet reggel" fordultam morcosan a másik oldalamra.

- Emily!- szólt újra a hang, immár határozottabban, noha még mindig éppen hogy csak suttogott.

- Em! Hogy tehetted ezt? - mondta már tisztán a túlontúl ismerős hang.

  Kinyitottam a szemem, és megláttam Jaspert az ágyam előtt állva.

- Jas! Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem rémültem, de ő rám se hederített, csak tovább beszélt.

- Hogy tehetted ezt? - ismételte - Hogy tudtad megcsókolni őt? Miért tetted ezt velem? Hiszen megígérted, hogy szeretni fogsz! Én szerettelek! De te becsaptál, és csalódást okoztál nekem - szavaiból áradt a gyűlölet, a csalódottság és a megvetés. Egyre csak ott visszhangoztak a fejemben: "Csalódást okoztál! Megígérted! Becsaptál! Megcsókoltad! MEGCSÓKOLTAD!"

  

  Aztán hirtelen minden abba maradt. Felébredtem.

Az ágyamon feküdtem és ziháltam, a hajam a homlokomra tapadt az izzadtságtól. 

"Csak egy álom volt, CSAK egy álom" nyugtattam magam.Gondolatban visszapörgettem a hétfő esti eseményeket. 

  Mikor megéreztem a láncot a nyakamban, olyan érzés volt, mint most az előbb: mintha felébredtem volna valami hipnózisszerűségből. Éppen időben.

  Kipattantak a szemeim, ellöktem Tylert és elfutottam. Rohantam, ahogy csak bírtam, majd fogtam egy taxit, és haza jöttem. Szerencsére sikerült észrevétlenül fellopakodnom az emeletre, hogy aztán az ágyamra zuhanva csendben álomba sírjam magam.

  Most péntek van, és már nem is emlékszem, miért sírtam.

Hiszen nem tettem semmi rosszat! Nem csókoltam meg Tylert. Nem szegtem meg a Jaspernek tett ígéretemet. Ezzel győzködtem magamat, de a lelkem mélyén tudtam, hogy igenis megcsaltam. Vágytam arra csókra, jobban mint bármire azelőtt, és ez megrémített. Rettenetesen örültem, mikor a nyakláncom, mint egy vödör hideg víz, visszarepített a valóságba, megakadályozva ezzel, hogy elkövessem életem talán legnagyobb hibáját. 

  Aztán felrémlett előttem az előbbi álom. Kisfiúnak láttam Jast, azon a hangon szólt hozzám, amit legutoljára hallottam tőle. Megdöbbentett a tudat, hogy mivel fogalmam sincs, most hogyan néz ki, akár el is sétálhatna mellettem az utcán anélkül, hogy felismerném. Ez a gondolat nagyon elkeserített. 

  Még mindig az ágyamban ültem, de egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, és a polcomhoz lépve levettem róla egy számomra nagyon fontos tárgyat: a régi fénykép albumomat. Finoman leporoltam, majd visszaheveredtem az ágyamba, és felkapcsoltam a fejem felett lévő kislámpát. Az album egy nagy, piros kötésű könyv volt, tele képekkel. Anyáék úgy tervezték, hogy a születésemtől kezdve egészen az érettségiig fognak bele képeket gyűjteni rólam, amolyan idővonalnak.

 Sajnos ezt nekem nem mondták, így nyolc éves koromban fogtam, és szépen kidekoráltam a baráti hármasunkról készült képekkel, csak néhány születésem kori fotót hagytam benne. Végezetül kacskaringós szép betűkkel, amilyenek csak egy másodikos kislánytól telnek, ráírtam az elejére, mintegy emlékeztetőül: Legjobb Barátok Mindörökké!

  Anyáék persze nagyon kiborultak, de mikor látták, hogy mennyire fontos lett nekem ez a kis könyvecske, egyszerűen vettek egy másik albumot a terveik megvalósítására. Persze, utána gondosan biztonságba helyezték előlem. Az emlék hatására halványan elmosolyodtam.

  Észre se vettem, hogy a múlt felidézése közben leragadtam egyetlen, egész oldalt birtokló fényképnél. A fotón csak ketten voltunk: Jas és én. A 8. születésnapomon készült, közvetlen azután, hogy megkaptam tőle az ajándékom: a világ legszebb játék tiaráját. 

  Olyan volt, mintha igazi lenne, csak egészen közelről látszott rajt, hogy műanyagból van. A képen a korona ott virított a fejemen, Jasper szorosan megölelt, arcát az én arcomhoz szorítva vigyorogtunk a kamerába. Még most is emlékszem, milyen boldog voltam akkor...

***

  Az ébresztő órám keltett néhány órával később. Azt hiszem, elaludtam a képek nézegetése közben, mert az album ott hevert mellettem az ágyon. A rémálom ellenére, ami már hétfő óta kísért, szokatlanul jó hangulatban ébredtem. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy Tyler egész héten nem volt suliban, így a hét utolsó napján már nem is számítottam arra, hogy találkozom vele. 

  Kikelve az ágyból a fürdőszobába mentem, felkötöttem a hajamat, és beléptem a zuhany alá. Fürdés közben azon gondolkodtam, hogy milyen régen találkoztam már Rose-val, és hogy fel kéne hívnom iskola után. Szerettem volna fejlődni a varázslásban, de a héten nem volt még óránk.

  Elzártam a vizet, kiléptem a hideg kőre, és megállva a tükör előtt szemléltem a képmásomat.

Egy egészen átlagos szempár nézett vissza rám, egy egészen átlagos arc közepéből. Nem mintha arra számítottam volna, hogy ki van írva a homlokomra nagy betűkkel, hogy BOSZORKÁNY, de jó volt látni, hogy egy külső szemlélő teljesen hétköznapinak lát.

  Hűvös őszi szél tombolt odakint, mikor kinéztem az ablakon, így szűk, hosszú szárű, sötétkék farmer mellett döntöttem, meggypiros inggel és bokacsizmával, majd magamra kapva a bőrdzsekimet, reggeli és köszönés nélkül indultam útnak az iskolába.

  Belépve az gimnázium kapuján már nem volt olyan jó a hangulatom, ugyanis rájöttem, hogy egy betűt sem tanultam irodalomra, pedig maratoni felelés volt beígérve. 

  Idegesen mentem a szekrényemhez, amiből egy lap kandikált ki ugyanúgy, mint az összes többiből végig a folyosón. A következő hónapban esedékes őszi bált reklámozta, jelezve, hogy mostantól lehet jegyeket venni a "nagy" eseményre. 

 "Remek" gondoltam magamban, mivel tudtam, hogy  Anna az aktuális fiújával fog menni, hacsak addig be nem újít valaki mást. Szóval vele nem mehetek., így szükségem lesz egy kísérőre, és nem áll valami fényesen a választékom. Gyakorlatilag egyenlő a nullával.

  Ezen agyaltam, mikor beléptem a terembe, így nem vettem észre, hogy áll valaki az ajtóban, és beleütköztem.

- Jaj, nagyon sajn... - félbe szakadt a bocsánatkérésem, amikor felnéztem az utamba akadt fiú kék szemeibe. Olyan érzelmi vihar dúlt bennük, hogy csak néhányat sikerült felismernem: meglepettség, szomorúság, öröm, de végül a dühnél állapodott meg a tulajdonosa.

- Nem tudnál néha az orrod elé nézni? - kérdezte, és a modora engem is hasonlóan zaklatottá tett.

- Talán nem kéne úttorlaszt játszanod közvetlen az ajtóban, nagy okos! - vágtam vissza, és meglepődve láttam, hogy mintha egy apró mosoly futott volna át az ajkán, de aztán összeszorította a száját, és leült a legelső sorban a szélső padhoz az ajtóval szemben, én pedig hátra sétáltam Annához, aki a hátsó padsorban várt rám. 

- Mizujs Emily? - kérdezte derűsen, de elkomorodva hozzá tette, mivel látta, hogy valami miatt nagyon ideges vagyok - Mi a baj?

- Ááá, csak sok a bunkó, ennyi az egész - ráztam meg a fejem, majd az ismeretlen fiú felé böktem - Ismered?

  A srác, mintha csak megérezte volna, hogy nézzük, hátra fordult, így  kiesett a pólója alá rejtett vastag ezüst nyaklánc. Elmosolyodott, és felénk intett. Én Annára néztem, hogy még is mit szól ehhez, de az ő arcán csak teljes megdöbbenést láttam.

- Ismerem - nyelt egy nagyot - és azt hiszem te is!

  Ekkor visszanéztem a fiúra, és mintha csak egy fátyol emelkedett volna fel időközben, felismertem.

- Jasper! - suttogtam halálra váltan, mire említett gyerekkori barátunk még mindig mosolyogva cinkosan ránk kacsintott. 

  

Na, gyerekek, tudjátok mi jön! :D Komit,komit,komit!! ;)

8. fejezet - Csábít a mélység

Sziasztok!
Na, hát itt is a fejezet, remélem lett olyan jó, hogy megér nektek egy-egy komit, nagyon sokat dolgoztam vele, sokszor átírtam stb. Jó olvasást!

puszil :Tara

  Mondhatnám, hogy egyetlen percre sem hagyott nyugodni a kérdés, hogy honnan tudott Rosie Jasperről, de ez így nem lenne igaz. Úgy döntöttem, hogy a tanácsait megfogadva megpróbálom rendezni az életemet. Ezzel majd később foglalkozom.

  Az első ilyen megoldandó dolog volt anya. Mikor hazaértem, igyekeztem összeszedni szerte-széjjel szaladt gondolataimat, majd beléptem a házba. Anya a nappaliban a kanapén ült, kezében telefon, gondolom már azon vacillált, felhívja a rendőrséget, hogy eltűntem. Mikor meglátott, felpattant, szorosan magához ölelt, és bocsánatot kért.

- Sajnálom, nem lett volna szabad úgy elrohannom - mondtam én is, viszonozva az ölelést.

- Apád most telefonált, azt mondta, hogy olyan kilenc óra körül várható haza.

- Rendben, ha megjött, beszélni szeretnék mindkettőtökkel - jelentettem ki határozottan, majd felmentem a szobámba. 

  Eszembe jutott a kő és az üzenet, ami még mindig ott lapult a fiókomban. Egy pillanatra elkapott a kísértés, hogy elővegyem őket, és elgondolkozzam arról, hogy ki lehet a feladó, és mégis ki lehet az, aki követ. Most már Rosie levele is a "nemnyithatomki" fiókban volt. Nem voltam éhes, így úgy döntöttem, hogy a vacsora helyett inkább lezuhanyozom, míg apa megérkezik.

  Beléptem a zuhany alá, és élveztem a forró cseppek által nyújtott kényeztetést a bőrömön. Ha rajtam múlik, sosem jövök ki onnan, de kinézve láttam, hogy az óra már háromnegyed 9-et mutat. 

  Kelletlenül elzártam a vizet, megtörölköztem, és visszamentem a szobámba. Felvettem az alváshoz használt bő pólóm, aminek elején egy hatalmas Micki egér díszelgett és hozzá egy kényelmes melegítő alsót. A pólóhoz illő csíkos pizsamasortomat a párnám alá tettem, majd ha elintéztem, amit el kell, és végre nyugodtan alhatok, átveszem. Lemostam a zuhanyozásból megmaradt sminkem maradékát, és kiengedtem az eddig lófarokba kötött hajamat.

- Jól van kislány, meg tudod csinálni! - biztattam a tükörképemet, majd lementem a földszintre.

** ** **

(hétfő)

 Arra ébredtem, hogy bántja a szememet az ablakon besütő meleg napsugár. Most csak emiatt is mosolyogva nyújtózkodtam egyet, majd kinyitottam a szememet.

  Úgy éreztem magamat, mint aki a mai nappal új életet kezd.  A péntek esti beszélgetés nagyon jól sikerült, elégedetten aludtam el. Anyáék tudomásul vették, hogy nem akarok orvos lenni, és meg megígértem, hogy többé nem randalírozom a suliban.

  Az első pont tehát kipipálva. Ami a nagyobb gond, és ami ma vár rám, az Tyler. Elhatároztam, hogy hallgatok Rosie-ra és nem veszem fel a kesztyűt vele szemben. Ilyen pozitív hozzáállással pattantam ki az ágyból, majd az ablak elé lépve megállapítottam, hogy meleg napunk lesz ma. 

  Ez alapján egy farmer térdnadrág, és egy fehér ejtett vállú pólóra esett a választásom, aminek a mintája tökéletesen illett az ezüst színű sarumhoz. Betettem a fülembe kedvenc ezüstszínű vékony karika fülbevalómat, majd hajsütővel laza loknikba rendeztem, amúgy is hullámos, rendezetlenül álló szőke tincseimet. 

 Csak nagyon kevés sminket használtam: szempillaspirált, és egy kevés fehér szemhéjpúdert. Mikor belenéztem egész alakos tükrömbe, nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. 

 Gyorsan bepakoltam a táskám, felkaptam a vállamra, és folytatva lendületes reggelemet, lerobogtam a lépcsőn.

- Jó reggelt! - kiáltottam el magam, mikor a konyhába értem. Már mindenki ott volt, és a saját reggeli enni-, innivalójukat készítették. 

- Szia kincsem! - adott egy puszit apa, majd a kávéfőző felé intve megkérdezte, hogy én is kérek e.

- Nem köszönöm, azt hiszem így is eléggé pörgök már - mondtam, majd kikaptam a gyümölcskosárból egy almát, és adtam egy "jóreggelt" puszit anyának. 

- Azt látjuk - mosolygott rám.

- Jó reggelt mindenkinek! - jött le Tom is reggelizni, akiről egy kicsit megfeledkeztem, hogy most ő is itt lakik.

- Szia bátyó! - köszöntöttem, elraktam az almám és a tízóraim másik részét, majd odaléptem Samhez is, jól megborzoltam a haját, és adtam neki is egy cuppanós puszit, amiről tudtam, hogy utálja.

- Fúj, Emily engem hagyj ki a reggeli forgószeledből, oké? Kösz! - morgott.

- Húha, de harapós valaki! -mosolygott apa az öcsémre, aki - hát szó, ami szó - eléggé úgy festett, mint akinek nehéz éjszakája volt.

- Ne morogj öcskös! És viselkedj rendesen a suliban! - mondtam, majd elköszönve mindenkitől, elindultam az iskola felé.

  Útközben bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, és hallgattam a jobbnál jobb számokat. Amit többször is meghallgattam egymás után az a Today my life begins című szám volt. Néhány sora teljesen a hangulatomba vágott.

  Első óránk kémia volt, mintha csak a sors üzenné, hogy jobb mihamarabb túl lenni a dolgon. Elfoglaltam a helyem, és enyhén mosolyogva nézegettem az itt-ott kissé kormos asztalt. Becsöngettek, de Tyler még sehol. "Jól van, végül is a múltkor is egy csomót késett" nyugtattam magam. Nem szerettem volna halasztgatni a dolgot.
  De az idő csak telt, az órának vége lett, és arra eszméltem, hogy Mrs. Morison azt a házit adja fel, hogy beszéljük meg, és válasszuk ki a társunkkal az idei projektünk témáját. Teljesen kétségbe estem, hogy hogyan fogom elérni Tylert, hiszen szerdára kell a már részletesen kidolgozott leírás.
  Miután már mindenki kiment, odamentem  tanárnőhöz, és feltettem az engem nyomasztó kérdést. Ő, legnagyobb megrökönyödésemre, mélyet sóhajtott, levette a szemüvegét, és rám emelte szigorú szürke szemeit.

- Nézd Emily! Te egy nagyon okos lány vagy, ez a jegyeiden is meglátszik. A szorgalmaddal sincs semmi baj, de sajnos nem lehet mindenki ilyen. Tyler a a típusú ember, akit teljesen hidegen hagy egy iskolai kémiai projekt. Ezen sajnos nem tudok változtatni, csak a te jegyedet tudom megvédeni, úgy ha megengedem, hogy egyedül készítsd el a munkát, noha Tyler is azt a jegyet fogja kapni, amit te. Tudom, hogy ez elsőre nehéznek, és igazságtalannak hangzik, de én ismerlek és tudom, hogy képest vagy rá - mosolygott rám biztatóan.

 Kissé meglepett, hogy elhagyta az iskolában amúgy kötelező magázást, de jól esett, hogy bízott bennem, és képesnek talált a feladatra. Bátortalanul visszamosolyogtam, majd elköszöntem, hogy még idejében odaérjek a biológia órára.
  Ez az órám közös volt Annával, így még becsengetés előtt elmesélhettem neki, a hétvége történéseit (persze, gondosan kihagytam a varázslással kapcsolatos dolgokat), majd elkezdődött az óra. Szerettem a bioszt, most még is nehezemre esett odafigyelni.
  Eldöntöttem, hogy délután elmegyek a könyvtárba anyagot keresni a kémiaprojektre, az legalább leköti valamelyest a gondolataimat. Végül is nem azt szokták mondani, hogy kellemest a hasznossal? Bár lehet, hogy ez most inkább "hasznost a hasznossal" lesz.

  Órák után elköszöntem Annától, és elindultam a könyvtárba. Útközben megálltam venni egy kávét, hogy kibírjam a délutánt ébren. Fogalmam sem volt, hogy hogyan lássak neki a kutatáshoz, ezért inkább csak úgy lézengtem a sorok között.
  Megálltam az ifjúsági regényeknél, majd találomra kiválasztottam egyet, és fellapoztam. Annyira magával ragadott, hogy észre sem vettem, hogy telik az idő. A könyvtárosnő szólt, hogy 10 perce be kellett volna már zárnia, úgyhogy igazán mehetnék végre. Elnézést kérve gyorsan összeszedtem a cuccom, majd kikölcsönöztem a könyvet.
  Kilépve a könyvtárból kellett rádöbbennem, hogy a levegő is jócskán lehűlt, és hogy már réges-rég lement a nap. Mivel semmilyen a kabátot nem hoztam, magamat átkarolva igyekeztem nem megfagyni, és elindultam a buszmegállóhoz.
  Az egyik sikátor mellett elhaladva egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Nem érdekel, mit gondolsz! Tartsd magad távol a várostól, és Tőle is! - Tyler hangja rendkívül mérgesen és hátborzongatóan hatott az éjszakában.

  Egy hirtelen ötlettől vezérelve befordultam a sarkon, és a falhoz lapulva közelebb osontam.Az utcáról beszűrődő gyér fényben éppen csak kitudtam venni a körvonalait, de testtartásából ítélve telefonált.

- Nézd! Az is lehet, hogy már egyáltalán nem is érdekled őt - mondta - igen képzeld, én így gondolom! Szerintem már rég elfelejtett, én is azt tettem volna a helyében - válaszolt valakinek, majd elhallgatott.

- Igen tudom, hogy mit mondtam. De könyörgöm, téged könnyebb átverni, mint egy palotapincsit - váltott arra a gúnyos hangra, amit már annyira megszoktam tőle - Jegyezd meg! Erősebben kell próbálkoznod, ha engem akarsz túlszárnyalni, Jas! - majd felnevetett, és kinyomta a telefont.

  "Jas!" Nekem pedig megfagyott a vér az ereimben. "Végül is rengetek Jas mászkálhat a világban, ez nem lehet ugyanaz a Jasper. Vagy még is?"
  Fogalmam sem volt róla. Csak azt tudtam, hogy minél hamarabb eltűnök innen, annál jobb. Megpróbáltam észrevétlenül lelépni, de valaki elkapott hátulról, és felsikoltottam.

- No lám csak! Kit hozott erre a véletlen? Csak nem az én elbűvölő labortársamat? - engedett el Tyler, én pedig minden maradék büszkeségemet összeszedve így válaszoltam:
- Csak erre jártam, meghallottam a hangodat, és gondoltam megkérdezem, miért nem voltál ma suliban - néztem rá, reményeim szerint, határozottan.

- Aha - válaszolt, de szemében és féloldalas mosolyában láttam: nem igazán hisz nekem. - Szóval miért is hallgatózol? - érdeklődött tovább.

- Nem hallgatóztam! -csattantam fel, és igyekeztem úgy intézni, hogy én legyek az, aki kérdez, és ő, aki válaszol.

- Ez, kérlek szépen, magánügy - mutatta fel kezében a mobilt, és úgy mosolygott rám, hogy az eszem hányni, a szívem pedig olvadni lett volna képes.

- Ó, szóval Tyler Worznak magánügyei vannak - váltottam én is szarkasztikusabb hangnemre. - Mint például?
- Semmi közöd hozzá! -csattant fel ő is.

- Várj, inkább kitalálom! - mosolyogtam rá rejtélyesen - 18 éves vagy, így fogalmam sincs, hogy mit keresel az én osztályomban, de leginkább egy külvárosi ficsúrnak tűnsz, akinek nincs jobb dolga, mint hogy engem piszkáljon - fogalmam sincs, hogy honnan jöttek a szavak a számra, de úgy sejtettem, hogy ez egy újabb boszi-trükk, annál is inkább, mert Tyler arcán őszinte meglepetés tükröződött. Amúgy honnan tudnám, hogy 18?

- Szóval úgy gondolod, hogy piszkállak - mondta sejtelmesen, majd közelebb lépett, én pedig a fal felé hátráltam.
- Miért jöttél a városba? - igyekeztem terelni a témát, de hangomból kezdett kihunyni a maradék bátorságom is, ahogy egyre csökkent a távolság a fal és köztem.

- Miattad - válaszolta egyszerűen, és szemeiben valami meglepő őszinteséget véltem felfedezni egy pillanatra.
- Én még is úgy érzem, hogy utálsz. Miért? - kérdeztem immár remegve, hiszen hátam a hideg téglának ütközött, és Tyler olyan közel állt meg előttem, hogy ha a szemébe akartam nézni, kénytelen voltam felnézni rá.
- Miért gondolod, hogy utállak? - felelt kérdéssel a kérdésre, meleg lehelete csiklandozta az arcomat.
- Miért, nem így van? - folytattam én is a kérdések sorát, és igyekeztem levenni a szemem a szájáról, és inkább a szemébe nézni, de mindkettő olyan hívogató volt, mint a csábító, fekete mélység.

  Tyler ajka halvány mosolyra húzódott, már egészen közel az enyémhez, és tudtam: meg fog csókolni. Mikor lehunytam a szemem, várva az elkerülhetetlen érintést, melytől féltem, de azzal együtt vágytam is rá, megéreztem, hogy a Jaspertől kapott medál kijózanító hűvösségével forró, ziháló mellkasomhoz nyomódik, visszalökve engem a valóságba...

Vége.
folyt. köv.
Ui.: rengeteget dolgoztam vele, néhány komit, kérlek!

Újra itt!

Sziasztok! 

Hosszú kihagyás után úgy döntöttem visszatérek, noha soha nem is mentem el, csak egyszerűen nem volt időm ezzel foglalkozni. Nem ígérem, hogy rendszeresen lesznek fejezetek, de ha még itt vagytok, és támogattok néhány kommenttel, az erőt ad, és talán több ihletem is lesz. Már kész a következő fejezet, ami kárpótlásul majdnem kétszer olyan hosszú, mint az eddigiek (az előzőek füzetbe 6-7 oldal voltak, ez meg 13 :) ), és elég izgalmasra sikeredett ;) Írjatok, ha érdekel még, és akkor felteszem!

xo xo Tara

Díj + bocsi!!

KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

-Mindenkinek kell 11 dolgot írni a magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
-A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie
-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt
-És nincs vissza adás-jelölés

11 dolog magamról:

1.Nem ez az első történetem, de eddig csak ezt tettem közzé.

2.Ez az első díjam (köszönet érte Dorothy H.-nak!)

3.Megtudnék halni egy jó vörös pöttyös könyvért *.* 

4.Imádok olvasni.

5.Van egy kutyusom, egy macskám és egy pacim.

6.Kedvenc énekes(nőim): Miley Cyrus, Demi Lovato

7.Kedvenc énekesem: Bruno Mars

8.Imádom a Vámpírnaplókat, feliratosan nézem mindig az új részeket.

9.6 éve fuvolázom.

10.Maximalista vagyok.

11.Szókimondó természet jellemez. 

 

Válaszok:

1. Kedvenc énekes? Fentebb említett Miley Cyrus

2. Mitől félsz most? Attól, hogy nem tudok összeszedni 11 embert a listába ;) Na jó, a sulitól :/

3. Milyen zene szól most nálad? Jelenleg a tv megy, szóval semmilyen.

4. Mit olvasol most? A Da Vinci-kódba temetkeztem bele jelenleg, csak ajánlani tudom!

5. Kedvenc szín? szürke

6. Milyen színű a szemed? Egész sötétbarna.

7. Kinek/minek a hatására kezdtél el írni? Szerettem volna alkotni egy saját történetet, ahol én csavarom a szálakat, és azzal jön össze a főhős, akivel én akarom :D

8. Mi a kedvenc ékszered? Nyaklánc

9. Kedvenc szám? Hát számból a 29, zene számból Nicki Minaj: Starships

10. Kedvenc hónap? Szeptember (szülinap)

11. Tudod mi lesz a vége a történetednek? Körülbelül igen, de még semmi sem biztos!

Kérdéseim:

1.Kedvenc könyv?

2.Kedvenc sorozat/tv műsor?

3.Melyik hónapban születtél?

4.Várod már a sulit?

5.Kedvenc szín?

6.Mit szeretsz a legjobban csinálni?

7.Mennyire örülsz a díjnak?

8.Mi a legnagyobb álmod?

9.Háziállatok?

10.Tesók?

11.Honnan nyersz ihletet a történetedhez?

Akiknek küldöm:

 

www.fektelenbylyliabloom.blogspot.com

www.csillagfenybylyliabloom.blogspot.com

www.alwaysandforever23454.blogspot.hu/

www.titkosdiariestortenetek.blogspot.com

www.brokenangelbycaroline.blogspot.hu/ 

www.brokenangelbycaroline.blogspot.hu/

www.gnrfanfiction.blogspot.hu/

www.robsteenn.blogspot.hu

www.newlifeklaulena.blogspot.hu

www.fiftyshadesofgreybyphineas.blogspot.hu

www.sosemhittvegzetbylyliabloom.blogspot.hu/

Tájékoztató!

Nem igazán haladok a fejezettel, pedig igyekszem. Nem tudom, nektek volt e már ilyen érzésetek, de én most úgy vagyok, hogy tudom mit akarok írni, de egyszerűen nem jönnek a szavak. Kedden elutazom, addig megpróbálom hozni a frisst! 

Tara