2. fejezet - Fuss!

Sziasztok!
Köszönöm Lylia Bloom-nak a sok segítséget, mondhatni, hogy ő volt/lett a "bétám". :)

Tara



  Az utolsó óra után megvártam Annát, hogy együtt induljunk hazafelé. A folyosón mellettem haladva igyekezett röviden összefoglalni, miről volt szó a matematika órán.

  Miközben próbáltam odafigyelni a gyökvonás rejtelmeire, láttam, ahogy az új srác, Tyler
gúnyosan vigyorogva néz minket nyitott szekrénye előtt állva. Tudtam, hogy még mindig az órán
váltott levelezésünk tartalmán szórakozik. Hirtelen elöntött a harag, és valamilyen eddig nem
érzékelt ösztön szerint a szekrényajtóra koncentráltam, mire az nagy dörrenéssel bevágódott.

Láttam Tyler arcán a pillanatnyi döbbenetet, de azután gyorsan rendezte vonásait, hogy a saját
dolgával foglalkozzon. Különös elégedettség töltött el, majd újra Annára figyelve hagytam el a suli épületét.

*

  Mikor az utcáink kereszteződésénél elköszöntünk egymástól, gondolataim visszakanyarodtak
Tylerhez. Egyszerre taszított és ijesztő módon vonzott a pimaszsága. Utáltam azért, amiért
kinevetett, és amiért mindig eszembe jut. Mikor azonban ránézek, elönt egy bizonyos fajta kellemes
bizsergés.
  A vicces az az egészben, hogy ez csak egy pillanatig tart, aztán fölé kerekedik az a
rossz érzés, amit kivált belőlem. Mintha a tudatalattim is veszély jelezne vele kapcsolatban.
„De olyan szép szemei vannak” gyengültem el egy másodpercre, de rögtön le is szidtam magam,
amiért ilyenek egyáltalán eszembe jutnak.
  Aztán hirtelen megtorpantam. Olyan érzésem támadt, mintha követnének. Körülnéztem, de
természetesen nem láttam senkit. A rossz előérzet azonban továbbra sem hagyott nyugodni, így a
biztonság kedvéért, a hátra lévő utat futva tettem meg hazáig.

*

  Mikor végre hazaértem, elővettem a táskámból a kulcsom, majd benyitottam az üres lakásba.
Tudtam, hogy ma délután egyedül leszek itthon: anya ügyeletes volt a klinikán, apa üzleti ügyben
elutazott, Sam meg fociedzés miatt hat óra előtt nem volt várható.
  Ledobtam a táskám a kanapéra, majd felszaladtam a mobilomért, amit reggel sikerült otthon
felejtenem.
  Csak 3 nem fogadott hívásom volt: 1 Annától még reggel suli előttről, és egy anyától, aki sms-
t is írt, hogy pakoljam össze a kupit a szobámban. A harmadik hívás egy ismeretlen számról
érkezett. Rányomtam a zöld gombra, és a fülemhez emeltem a telefont. Hallottam, ahogy a gépi
hang azt mondja, hogy a hívott szám jelenleg nem elérhető. Nagyot sóhajtottam, majd letettem.
  Ebben a pillanatban hatalmas csattanás és csörömpölést hallottam. Óvatosan lelopakodtam a
földszintre, miközben valami védelemre alkalmas eszközt kerestem. Sajnos nem jártam sikerrel.
A lépcső aljához érve, szorosan a falhoz lapultam, majd egy mély levegőt véve kiléptem a
nappaliba...